A fű dalol
Doris Lessing A fű dalol című könyve 1949-ben jelent meg Londonban, azonban Magyarországon csak mostanában ismét vált elérhetővé. Lessing más művei sem nagyon jelentek meg korábban nálunk: egy részük nyilván a cenzúra áldozata lett, de hogy a rendszerváltás után senkinek nem jutott eszébe az mindenesetre sajnálatos.
Szerencsére 2007-ben Nobel-díjat kapott és így kiadásra került egyszerre több könyve is, bár a kezdeti lendület kezd megfogyatkozni, sajnos.
Egy olyan író mint Lessing szerintem - ma már azt gondolom, hogy - alapolvasmány, nem azért mert Nobel-díjas, hisz abból sem mindegyiket tartja az ember a polcán, hanem mert zseniális.
Lessing gyerekkorát Zimbabwében töltötte, baloldali mozgalmakban vett részt, tiltakozott az apartheid rendszer ellen, minek következtében több évre kitiltották korábbi lakhelyéről, Zimbabwéből. Alapvetően tiltakozik minden nem demokratikus rendszer ellen, ezért a lovaggá ütését is visszautasította azzal, hogy a Brit királyság valójában nem is létezik, hisz nincs is birodalom…
A könyv a jelenben kezdődik, egy újságcikkel, amely tudatja a az újságolvasóval, hogy Mary Turnert meggyilkolták. A következő fejezettől pedig a halott Mary életét tekinthetjük végig egészen a gyilkosságig.
Mary fiatalon abban a hitben élt, hogy sokat szenvedett apja iszákossága miatt és anyja folyamatos szenvedése okán, ezért viszonylag korán kilépett a családi kötelékből és egy nagyvárosban kereste a boldogulást. 16 évesen elkerült egy vállalathoz, ahol titkárnő lett. Szép életét élt, nem volt sok kihívás az életében, dolgozott, szórakozott. Nem voltak sem barátai, szeretői, vagy családja.
Egy jelent során Mary meghallja barátnői beszélgetését, melyben elítélik őt, hogy nem akar férjhez menni, hogy nem vonzódik igazán a férfiakhoz és a gyerekvállalás sem prioritás nála. Ennek a beszélgetésnek a hatására kifordul az addigi élete, hiszen megbízott azokban az emberekben, akiket a barátjának tekintett, hitt abban, hogy nem pletykálnak a háta mögött, hogy jó véleménnyel vannak róla.
Ez a kis jelenet azonban azt jelentette számára, hogy kilóg a sorból a gyermekes viselkedésével, a fura, tinédzserhez hasonlatos öltözködésével és viselkedésével. Először az ijedség fogta el, hogy marginális helyzetbe kerül, majd ennek elkerülésére megváltoztatta a külsejét, viselkedését és keresni kezdte a férfiak figyelmét is.
Az első ilyen férfi, akibe beleakadt egy gazda volt, akihez szinte ismeretlenül hozzáment, a farmjára költözött és elfogadta a férfit. Az első időben szépen kicsinosította az ócska házat, függönyöket varrt, figyelt férjére, próbált a ház körül rendet tartani.
Amikor rádöbbent arra, hogy a legközelebbi város 100 mérföldre van, ahova évi egyszer jutnak el, megszökik. Megpróbál állást találni volt munkahelyén, visszakerülni volt lakhelyére, de nem megy neki. Persze a férje utánamegy és hazaviszi. Mary megkönnyebbülten veszi ezt tudomásul.
Természetesen fontos szerepet kap a könyvben a férj, aki mindenbe belekezd, de semmit sem fejez be típus, aki ezer féle dolgot termeszt, de valójában egyetlen növényt sem. Erre a tényre Mary is rájön és megpróbálja a férjét rávenni, hogy dohányt termesszenek, mint a környéken sokan, de belebuknak az időjárás miatt.
A könyv legfontosabb vonala, ahogyan a nő a szolgákkal bánik: állatnak, vagy inkább gépeknek tekinti a feketéket, tulajdonképpen rabszolgáknak. Lessing persze a rendszert is megmutatja, azt, hogy Mary nem egyedül állt ezzel a nézetével.
„A fehér gazdálkodó legkeservesebb panasza, hogy nem ütlegelheti bennszülött munkásait, és ha mégis megteszi, joguk van – bár ritkán teszik meg – panaszt emelni a rendőrségen. … Ha ez a bennszülött elmegy a panaszával a rendőrségre, őt legfeljebb megintik… A rendőrség is, a bíróság is, a börtön is: mind Mary pártján áll – a bennszülöttnek nem marad más mint a tűrés. De Maryt a panaszemelés joga is bőszítette” [miután korbáccsal az arcába vágott az egyik munkásnak].
Mary kegyetlen gonosszá válik az afrikaikkal szemben.
A könyv fordulópontja az, mikor az a munkás kerül a házhoz – Mary mellé -, akit korábban megütött. A rettegés elhatalmasodik a nőn és néhány fejezet alatt megőrül és ez valamint a gyűlölete okozza a halálát. Illetve szerintem egyfajta fura-furcsa érzelemi szál fűzi a háziszolgához a nőt, aki elborzadt, amikor először megérintette a férfi, majd hagyta, hogy ő öltöztesse. Tulajdonképpen azzal, hogy elfogadta annak mindennapos kedvességét, befogadta, szinte embernek tekintette és ez is folyton gondot, zavart gondolatokat okozott neki.
A dél-afrikai ültetvényeken élők mindennapjai nyilvánvalóan kemények voltak, legyenek feketék vagy fehérek. Életkörülményeik borzasztóak, környezetük szinte nincsen, néhány másik ültetvényes él jó pár mérföldre, de mindenki magára van hagyatva. Ezért nem tűnik fel senki kívülállónak Mary őrülete és a férje akaratlan segítsége ebben.
Amikor nekifogtam a könyvnek azt gondoltam, hogy egy „szokásos” regény a feketék elnyomásáról, a korabeli afrikai viszonyokról, de tévedtem. Persze megjelenik ez a vonal, hiszen e nélkül nem lehet hiteles könyvet írni afrikai helyszínnel, de nem ez a fő téma, hanem keretet ad egy nagyon jó sztorihoz.
Régen olvastam ilyen jó könyvet.
Bevallom ezt a könyvet megelőzően nem olvastam Lessingtől regényt, de minden nagy szerelemnek valahol el kell kezdődnie és ez a rajongás azóta is kitart.
